Amellett, hogy felhívjuk a figyelmet a környezetre – és így ránk is – fenyegetést jelentő problémákra, fontosnak tartjuk, hogy jó példákat is bemutassunk, amelyek reményt adnak és motivációul szolgálnak természeti kincseink megőrzéséhez. Számos zöldítő és újraerdősítő projekt létezik világszerte, ezek közül kettőt mutatunk be most. Sikerük abban gyökerezik, amit mi is mindig hangsúlyozunk: a tervezés során figyelembe kell venni a természet szabályait!
1. Haller Park, Mombasa
A Haller Park egy természeti park Mombasában, a kenyai tengerparton, ahol egy pusztává vált kőbányát alakítottak ökológiai területté. 1952-ben a Cementia Holding helyet keresett a kelet-afrikai parton egy cementgyár felépítéséhez, amelyhez Felix Mandl Mombasától 12 km-re (7,5 mérföldre) északra talált helyet. Az évek során a cementgyártás 1,2 millió tonnáról 25 millió tonnára nőtt, a terület pedig hamarosan barátságtalan, száraz pusztává vált, sós vízzel. A Bamburi Cement cég a kőbányák rehabilitációja mellett döntött, ami lehetetlennek tűnt. Úgy vélték, ott egyetlen növény sem tudott megtelepedni. 1959-ben Rene Hallert vették fel a kerti részleg vezetőjévé, és feladatul a terület megszépítését kapta, az 1970-es években pedig Haller belefogott az erdősítési projektbe.
„Haller kezdettől a természet útmutatására bízta magát. Kiválasztotta a száraz, sós talajt legjobba tűrő fafajtát – a helyreállító programoknál gyakorta bevett kazuárfát. A csemeték megeredtek, amihez kellett némi trágyázás meg mikrogomba kifejlett fák gyökérzetéből. De az volt a gond, hogy a tűforma levelek nem bomlottak le a könyörtelen talajon, más növények ezért nem települhettek be. Hanem a szemfüles, a természet bölcsességére mindig fogékony Haller észrevette, hogy egy pompás, fényes fekete testű, élénkvörös százlábúféle mohón falja a tűket – az ürülékük meg tökéletes alapanyaga a humusznak. A környékről seregestül gyűjtette, hozatta ezeket a területre, így a termékeny humuszrétegben más növények is gyarapodni tudtak.
Tíz év alatt az úttörő fák harminc méter magasra nőttek, és a talajréteg kellően megvastagodott több mint száznyolcvan helyi fa- és növényfaj táplálásához. Viszatért többféle madár, rovar és egyéb állat, idővel zsiráfok, zebrák, sőt vízilovak találtak itt otthonra.” / Részlet Jane Goodall és Douglas Abrams, A Remény könyve című írásából /
Forrás: owenandmzee.com
2. Sebastião Salgado erdősítési projektje
A világhírű fotós az 1990-es években háborús tudósításáról megtörten hazatérve szomorúan tapasztalta, hogy az otthona közelében lévő erdőt szinte teljesen kiirtották.
„A terület ugyanolyan beteg volt mint én – mindent elpusztítottak. A földnek csak körülbelül 0,5%-át borították fák. Aztán a feleségemnek egy mesés ötlete támadt: hogy újratelepítsük ezt az erdőt. És amikor nekiláttunk, akkor az összes rovar, madár és hal visszatért, és a fák növekedésének köszönhetően én is újjászülettem – ez volt a legfontosabb pillanat.”
Sebastião és felesége, Lélia, valamint számos segítőjük összesen majdnem 4 millió fát ültettek két évtized alatt, ami visszahozta az erdőt a halálból. „Talán van megoldásunk. Egyetlen lény van, amely a CO2-t oxigénné tudja átalakítani, ez a fa. El kell kezdenünk a tömeges faültetést. Erdőre van szükségünk őshonos fákkal vagy a kígyók és a termeszek nem jönnek. És ha olyan fákat telepítesz, amelyek nem tartoznak ide, az állatállomány nem fog növekedni, az erdő pedig elhallgat.”
Forrás: boredpanda.com